1.rész A baleset.
Itt az első rész. Kedves olvasoim ha vagytok. Remélem tetszik a blog ha igen lécci irj kommentet,hogy tudjam hogy olvassátok. Jo olvasást.
Mariaval az "anyámmal nagyon szerettük egymást".
-Martina most azonnal tedd el a telefonodat!-szól rám az anyám.
-Jó jó csak még egy perc...-mondom majd anya a telefonom ér nyúl és hátra dobja.-Anya!
-semmi anya! Mondanom kell valamit ami fontos. Te nem a.......
-Anya ott egy kamion vigyázz!-kiabálom el magam. Anya hirtelen elrántja a kormányt és kétszer burulunk majd egy fának ütközünk.
Minden fekete fehér majd rájövök, hogy eszméletlenül fekszek egy fűben. Majd rájövök hogy nem volt bekapcsolva a biztonsági övem. Meghallok egy mély rekedtes férfi hangot egy mentősét.
-A lánya nem biztos, hogy túl éli!-a mentős szavai a szivemíg hatoltak nem csak azért mert én fekszek eszméletlenül a fűben hanem azért is mert már volt ilyen a tv-ben és ott nem élte túl a csaj.
-Hé én is itt vagyok!-kiabálok teli torokból. De senki nem figyel.
-Ők nem hallanak téged.-mondja egy számomra ismerős hang.
-Mama?-kérdem majd megfordulok.
-Élet és halál között lebegsz.
-Nem akarok meghalni. Tudni akarom mit akart anya megmondani.
"Maria szemszöge"
Már a korházban 4 órja. Várom, hogy mit mondanak az orvosok.
-Asszonyom!-kezdi az orvos.-A lánya állapota válságos. Ha nem érednem fel 24 orán belül akkor nem fogja tul élni. b
-Ez az én hibám-mondom a fiamnak Fransisconak.
"Tini szemszöge"
-Hol..va...vagyok?-kérdem a mamámtól.
-A korházban....biztonságban.-mondja.
-Én már fel akarok ébredni.-mondom a három éve halott mamámnak.
-12 óra mulva fel fogsz ébredni...-mondja majd anya belép az ajton.
-úgy sajnálom Tini! Ha elöbb elmondom amit akarta. Nem lenne ez!-mondja.
-Akkor mond el most!-mondom neki remélve hogy meghallja.
-Az az igazság, hogy mi örökbe fogadtunk téged.-mondja ugy hogy megfoglya a kezem.
-Mi csoda?!-akadok ki-Akkor mégis ki vagyok én?
-Nem vagy Martina Alejanra Stoessel Muzlera hanem Martina Alejandra Tomlinson Muzlera.
-Hogy mi?-kérdem kiakadva.
-A testvéred és a szüleid nemsokára itt lesznek-mondja majd rám néz-Ne sirj kicsim.Remélem metudsz bocsátani nekem.
-Ezt te is tudtad? -kérdem a mamámtól.
-Igen mindenki tudta.-mondja lehajtott fejjel.
-Sose fogok megbocsátani!-üvöltök rá bár tudom hogy nem hallja. Majd azt veszem észre 5 óra elteltével, hogy a föld vissza húz magához.
-Martina jól vagy?-kérdi aggódva de csak elfordítom a fejem.
-Haggyj békén te is és a családod is.
-De mi....-szakítom félbe.
-Sose volt és nem is lesz olyan, hogy mi csak olyan hogy ti vagy csak én vagyunk nincs olyan hogy mi.-mondom és halk kopogást hallok.-Tessék.
-Remélem nem zavartam meg semmit.
-Nem. De te ki vagy?-kérdem.
-A testvéred vagyok Louis Tomlinson de szólits Lou-nak.-mondja aranyosan.
-Martina Alejandra de csak Tini.-mondom.
-Tudom hülye kérdés de jol vagy?
-Igen jol amennyire lehet 3 vagy 4 törött bordával kenni. Maria Louissal szeretnék beszélni négy szem közt.
-Rendben.-mondja majd elindul kifelé de vissza fordul.- Sajnálom hogy így tudtad meg.-mondja majd elhaggyja a szobát.
-Haza akarok menni.....-szakít félbe.
-Szoljak Marianak??.
-Nem én veletek akarok menni, hogy megismerjelek téged.
-Hát akkor mindjárt vissza jövök csak elmondom a hirt hogy minden kész legyen arra a napra. Vagyis 2 hét mulva.
-Jo.-mondom és kiment.
"Louis szemszöge"
-Anya, apa!-mondom egy kicsit hangosabban.
-Igen?-kérdik szinte egyszerre.
-Martina haza akar menni....-kezdem de maria félbe szakít.
-Akkor haza visszük Frannal.-mondja boldogan.
-De nem oda haza hanem Kondonba velünk meg akar ismerni minket vagy is egyenlore engem.
-Rebdben. Elhozom a cuccait és ida adom.
-Mi lenne ha ti elvinnétek a közös házba a cuccait én meg majd vinném?-kérdem.
-Rendben.-mondjak megint szinte egyszerre.
-Louis csak egyet kérek. Vigyázz Tini-re.
-Mindig fogok rá.-mondom és bemegyek a korterembe , hogy elujságoljam a hírt de látom, hogy elaludt. Leülrltem a székre és egy fél óra után én is elaludtam.
"Tini szemszöge"
Amikor felébredtem Louis ott ült egy széken mellettem. Nem akartam felébreszteni ezért elmentem én a büfébe. Vettem kettő csoki torta szeletet és elindultam vissza.
-Annyira aggodtam hova lettel?-kérdi aggodoan és megölel.
-Csak süti ér menten el.-mondom.
-Elmentem volna én is ha szólsz.-mondja tetettett mérgelődéssel.-Viszont van egy jó hirem, hogy anyuék mennek vissza londonba és a cucxaiddal együtt. A közös házba költözöl velem. Bár nem csak 2-en leszünk így hanem 7-en.
-Köszöm szépen Louis.-olelem meg ismét.
Itt az első rész. Kedves olvasoim ha vagytok. Remélem tetszik a blog ha igen lécci irj kommentet,hogy tudjam hogy olvassátok. Jo olvasást.
Mariaval az "anyámmal nagyon szerettük egymást".
-Martina most azonnal tedd el a telefonodat!-szól rám az anyám.
-Jó jó csak még egy perc...-mondom majd anya a telefonom ér nyúl és hátra dobja.-Anya!
-semmi anya! Mondanom kell valamit ami fontos. Te nem a.......
-Anya ott egy kamion vigyázz!-kiabálom el magam. Anya hirtelen elrántja a kormányt és kétszer burulunk majd egy fának ütközünk.
Minden fekete fehér majd rájövök, hogy eszméletlenül fekszek egy fűben. Majd rájövök hogy nem volt bekapcsolva a biztonsági övem. Meghallok egy mély rekedtes férfi hangot egy mentősét.
-A lánya nem biztos, hogy túl éli!-a mentős szavai a szivemíg hatoltak nem csak azért mert én fekszek eszméletlenül a fűben hanem azért is mert már volt ilyen a tv-ben és ott nem élte túl a csaj.
-Hé én is itt vagyok!-kiabálok teli torokból. De senki nem figyel.
-Ők nem hallanak téged.-mondja egy számomra ismerős hang.
-Mama?-kérdem majd megfordulok.
-Élet és halál között lebegsz.
-Nem akarok meghalni. Tudni akarom mit akart anya megmondani.
"Maria szemszöge"
Már a korházban 4 órja. Várom, hogy mit mondanak az orvosok.
-Asszonyom!-kezdi az orvos.-A lánya állapota válságos. Ha nem érednem fel 24 orán belül akkor nem fogja tul élni. b
-Ez az én hibám-mondom a fiamnak Fransisconak.
"Tini szemszöge"
-Hol..va...vagyok?-kérdem a mamámtól.
-A korházban....biztonságban.-mondja.
-Én már fel akarok ébredni.-mondom a három éve halott mamámnak.
-12 óra mulva fel fogsz ébredni...-mondja majd anya belép az ajton.
-úgy sajnálom Tini! Ha elöbb elmondom amit akarta. Nem lenne ez!-mondja.
-Akkor mond el most!-mondom neki remélve hogy meghallja.
-Az az igazság, hogy mi örökbe fogadtunk téged.-mondja ugy hogy megfoglya a kezem.
-Mi csoda?!-akadok ki-Akkor mégis ki vagyok én?
-Nem vagy Martina Alejanra Stoessel Muzlera hanem Martina Alejandra Tomlinson Muzlera.
-Hogy mi?-kérdem kiakadva.
-A testvéred és a szüleid nemsokára itt lesznek-mondja majd rám néz-Ne sirj kicsim.Remélem metudsz bocsátani nekem.
-Ezt te is tudtad? -kérdem a mamámtól.
-Igen mindenki tudta.-mondja lehajtott fejjel.
-Sose fogok megbocsátani!-üvöltök rá bár tudom hogy nem hallja. Majd azt veszem észre 5 óra elteltével, hogy a föld vissza húz magához.
-Martina jól vagy?-kérdi aggódva de csak elfordítom a fejem.
-Haggyj békén te is és a családod is.
-De mi....-szakítom félbe.
-Sose volt és nem is lesz olyan, hogy mi csak olyan hogy ti vagy csak én vagyunk nincs olyan hogy mi.-mondom és halk kopogást hallok.-Tessék.
-Remélem nem zavartam meg semmit.
-Nem. De te ki vagy?-kérdem.
-A testvéred vagyok Louis Tomlinson de szólits Lou-nak.-mondja aranyosan.
-Martina Alejandra de csak Tini.-mondom.
-Tudom hülye kérdés de jol vagy?
-Igen jol amennyire lehet 3 vagy 4 törött bordával kenni. Maria Louissal szeretnék beszélni négy szem közt.
-Rendben.-mondja majd elindul kifelé de vissza fordul.- Sajnálom hogy így tudtad meg.-mondja majd elhaggyja a szobát.
-Haza akarok menni.....-szakít félbe.
-Szoljak Marianak??.
-Nem én veletek akarok menni, hogy megismerjelek téged.
-Hát akkor mindjárt vissza jövök csak elmondom a hirt hogy minden kész legyen arra a napra. Vagyis 2 hét mulva.
-Jo.-mondom és kiment.
"Louis szemszöge"
-Anya, apa!-mondom egy kicsit hangosabban.
-Igen?-kérdik szinte egyszerre.
-Martina haza akar menni....-kezdem de maria félbe szakít.
-Akkor haza visszük Frannal.-mondja boldogan.
-De nem oda haza hanem Kondonba velünk meg akar ismerni minket vagy is egyenlore engem.
-Rebdben. Elhozom a cuccait és ida adom.
-Mi lenne ha ti elvinnétek a közös házba a cuccait én meg majd vinném?-kérdem.
-Rendben.-mondjak megint szinte egyszerre.
-Louis csak egyet kérek. Vigyázz Tini-re.
-Mindig fogok rá.-mondom és bemegyek a korterembe , hogy elujságoljam a hírt de látom, hogy elaludt. Leülrltem a székre és egy fél óra után én is elaludtam.
"Tini szemszöge"
Amikor felébredtem Louis ott ült egy széken mellettem. Nem akartam felébreszteni ezért elmentem én a büfébe. Vettem kettő csoki torta szeletet és elindultam vissza.
-Annyira aggodtam hova lettel?-kérdi aggodoan és megölel.
-Elmentem volna én is ha szólsz.-mondja tetettett mérgelődéssel.-Viszont van egy jó hirem, hogy anyuék mennek vissza londonba és a cucxaiddal együtt. A közös házba költözöl velem. Bár nem csak 2-en leszünk így hanem 7-en.
-Köszöm szépen Louis.-olelem meg ismét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése